| 
	
	| 
 
		
		| ADÓÜGYEIBEN FELVÉRTEZZÜK 
 
 |  |   |  ADÓIGAZGATÁS
 
 Elõtársaság
 Előtársasági időszakra vonatkozó beszámolási kötelezettségről és 
adókötelezettségről
 A 
      gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) előírásai 
      szerint az előtársaság nem egy önálló (az alakuló cégtől eltérő jellegű) 
      jogalany, hanem a cég működésének egy sajátos szakasza [Gt. 14. § (1) 
      bek.].
 Az előtársasági idoszak az alapító okirat ellenjegyzésének 
      illetve közokiratba foglalásának napjától
 -a cégjegyzékbe való 
      bejegyzés illetve
 -a bejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának 
      vagy
 -a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének
 napjáig, mint 
      fordulónapig tart. Erre az időszakra az előtársaságot az Szvt 4/A 
      §n(1)bek. szerint könyvvezetési, beszámolási kötelezettség terheli.
 A 
      társasági időszak cégbejegyzést követő első beszámolási időszaka a 
      cégbejegyzés napját követő napon kezdődik. (1999/124. APEH iránymutatás)
 [1997. évi CXLIV. tv. 14. § (1) bekezdés, 1991. évi XVIII. tv. 4/A. § 
      (1) bekezdés, és 26. § (3) bekezdés]
 
 Ellenõrzés
 Pénzforgalmi ellenőrzés
 Az 
      adóhatóság az Art. 51. § (2) bekezdés c) pontja alapján pénzforgalmi 
      ellenőrzést végezhet. Ennek keretében az adóhatóság az adózó 
      közreműködésével megvizsgálja a bevallott adó és költségvetési támogatás 
      határidőben és helyes összegben történt megfizetését és igénylését, aminek 
      alapján megállapítja az esetleges túlfizetés, vagy tartozás összegét.
 A pénzforgalmi ellenőrzés megállapításait az adóhatóság jegyzőkönyvben 
      rögzíti. Ha az abban foglaltakkal az adózó egyetért, azt elfogadja, akkor 
      azt a jegyzőkönyv záradékában kell feltüntetni, amit az adózó aláírásával 
      hitelesít. Ennek alapján mód van arra, hogy az adóhatóság a végrehajtási 
      eljárást megindítsa.
 Ha az adóhatóság nyilvántartása szerinti 
      bevallási és pénzforgalmi tételek megegyeznek az adózói nyilvántartás 
      adataival, de
 -az adózó ennek ellenére nem ért egyet az egyeztetésről 
      felvett jegyzőkönyvben foglaltakkal, vagy
 -a jegyzőkönyvet nem írja 
      alá, vagy
 -egyet nem értését fejezi ki, de konkrétan nem határozza 
      meg, hogy a jegyzőkönyv mely megállapítását vitatja,
 akkor az újabb 
      egyeztetés mellőzésével a végrehajtási eljárás megindítható.
 Ha az 
      egyeztetésről felvett jegyzőkönyv meghatározott megállapítását nem fogadja 
      el az adózó, akkor ezen nyilatkozatát rögzíteni kell a jegyzőkönyvön. Az 
      adóhatóság ennek alapján a tényállást tisztázza, a folyószámla rendezés 
      érdekében intézkedik, szükség esetén ismételt pénzforgalmi egyeztetést 
      hajt végre, vagy adóellenőrzést folytat az adózónál. Az adózó által nem 
      vitatott adótartozás tekintetében a végrehajtási eljárás ugyancsak 
      megindítható.
 A járulék folyószámlák pénzforgalmi egyeztetése során is 
      az elozőek szerint jár el az adóhatóság.
 (1999/59. APEH 
      iránymutatás)[Art. 51. § (2) bekezdés c) pont]
 
 Méltányosság
 Az Art. 1. § (6) bekezdése 
      alapján az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben 
      meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve 
      fizetési könnyítést engedélyez. Ez olyan általános érvényű alapelv, 
      amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, azoknak minden 
      szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi és a 
      méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak.
 Az 
      adóhatóság ilyen méltányossági jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt a 
      törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni, 
      amennyiben az adózó bizonyítja, hogy magatartása, vagy körülményei a 
      méltányosság feltételeinek megfelelnek.
 Mindazokban az esetekben, ahol 
      a törvény az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára, 
      keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak 
      mérlegelési jogkört, a méltányosság gyakorlása annak a hatósági 
      feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az 
      adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozta, illetve 
      az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett 
      volna. Ide tartozik az Art. 67. § (3), 70. § (6), 73. § (1) bekezdésében, 
      a 74. § (11), (15) és (17) bekezdéseiben szabályozott eljárás.
 A 
      méltányosság gyakorlása ezekben az esetekben történhet hivatalból vagy 
      kérelemre is.
 Az adóhatóság a szankció megállapítását indokolni 
      köteles, amely egyben azt is jelenti, hogy ki kell térnie a méltányosságot 
      megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is. Ennél 
      fogva már az első fokú határozatban is sor kerülhet csökkentett mértékű 
      bírság kiszabására, és a jogorvoslati kérelem elbírálója is csökkentheti a 
      bírság mértékét, függetlenül attól, hogy azt az adózó kifejezetten nem 
      kérte.
 A szankciók mértékének mérséklésére irányuló kérelmet az adózó 
      jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti 
      intézkedés iránti kérelmében is előterjesztheti.
 Ennek megfelelően a 
      fellebbezési határidon belül érkező ilyen jellegű kérelmeket 
      fellebbezésként, a határidőn túl érkezett beadványokat felügyeleti 
      intézkedés iránti kérelemként kell kezelni. (Értelemszeruen - a törvényes 
      feltételek megléte esetén - az adóhatóság élhet a saját hatáskörben való 
      határozatmódosítás eszközével is.)
 
 
 
 |  |