ADÓÜGYEIBEN FELVÉRTEZZÜK
|
|
|
ADÓIGAZGATÁS
Elõtársaság
Előtársasági időszakra vonatkozó beszámolási kötelezettségről és
adókötelezettségről
A
gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) előírásai
szerint az előtársaság nem egy önálló (az alakuló cégtől eltérő jellegű)
jogalany, hanem a cég működésének egy sajátos szakasza [Gt. 14. § (1)
bek.]. Az előtársasági idoszak az alapító okirat ellenjegyzésének
illetve közokiratba foglalásának napjától -a cégjegyzékbe való
bejegyzés illetve -a bejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának
vagy -a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napjáig, mint
fordulónapig tart. Erre az időszakra az előtársaságot az Szvt 4/A
§n(1)bek. szerint könyvvezetési, beszámolási kötelezettség terheli. A
társasági időszak cégbejegyzést követő első beszámolási időszaka a
cégbejegyzés napját követő napon kezdődik. (1999/124. APEH iránymutatás)
[1997. évi CXLIV. tv. 14. § (1) bekezdés, 1991. évi XVIII. tv. 4/A. §
(1) bekezdés, és 26. § (3) bekezdés]
Ellenõrzés
Pénzforgalmi ellenőrzés
Az
adóhatóság az Art. 51. § (2) bekezdés c) pontja alapján pénzforgalmi
ellenőrzést végezhet. Ennek keretében az adóhatóság az adózó
közreműködésével megvizsgálja a bevallott adó és költségvetési támogatás
határidőben és helyes összegben történt megfizetését és igénylését, aminek
alapján megállapítja az esetleges túlfizetés, vagy tartozás összegét.
A pénzforgalmi ellenőrzés megállapításait az adóhatóság jegyzőkönyvben
rögzíti. Ha az abban foglaltakkal az adózó egyetért, azt elfogadja, akkor
azt a jegyzőkönyv záradékában kell feltüntetni, amit az adózó aláírásával
hitelesít. Ennek alapján mód van arra, hogy az adóhatóság a végrehajtási
eljárást megindítsa. Ha az adóhatóság nyilvántartása szerinti
bevallási és pénzforgalmi tételek megegyeznek az adózói nyilvántartás
adataival, de -az adózó ennek ellenére nem ért egyet az egyeztetésről
felvett jegyzőkönyvben foglaltakkal, vagy -a jegyzőkönyvet nem írja
alá, vagy -egyet nem értését fejezi ki, de konkrétan nem határozza
meg, hogy a jegyzőkönyv mely megállapítását vitatja, akkor az újabb
egyeztetés mellőzésével a végrehajtási eljárás megindítható. Ha az
egyeztetésről felvett jegyzőkönyv meghatározott megállapítását nem fogadja
el az adózó, akkor ezen nyilatkozatát rögzíteni kell a jegyzőkönyvön. Az
adóhatóság ennek alapján a tényállást tisztázza, a folyószámla rendezés
érdekében intézkedik, szükség esetén ismételt pénzforgalmi egyeztetést
hajt végre, vagy adóellenőrzést folytat az adózónál. Az adózó által nem
vitatott adótartozás tekintetében a végrehajtási eljárás ugyancsak
megindítható. A járulék folyószámlák pénzforgalmi egyeztetése során is
az elozőek szerint jár el az adóhatóság. (1999/59. APEH
iránymutatás)[Art. 51. § (2) bekezdés c) pont]
Méltányosság
Az Art. 1. § (6) bekezdése
alapján az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben
meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve
fizetési könnyítést engedélyez. Ez olyan általános érvényű alapelv,
amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, azoknak minden
szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi és a
méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak. Az
adóhatóság ilyen méltányossági jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt a
törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni,
amennyiben az adózó bizonyítja, hogy magatartása, vagy körülményei a
méltányosság feltételeinek megfelelnek. Mindazokban az esetekben, ahol
a törvény az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára,
keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak
mérlegelési jogkört, a méltányosság gyakorlása annak a hatósági
feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az
adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozta, illetve
az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett
volna. Ide tartozik az Art. 67. § (3), 70. § (6), 73. § (1) bekezdésében,
a 74. § (11), (15) és (17) bekezdéseiben szabályozott eljárás. A
méltányosság gyakorlása ezekben az esetekben történhet hivatalból vagy
kérelemre is. Az adóhatóság a szankció megállapítását indokolni
köteles, amely egyben azt is jelenti, hogy ki kell térnie a méltányosságot
megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is. Ennél
fogva már az első fokú határozatban is sor kerülhet csökkentett mértékű
bírság kiszabására, és a jogorvoslati kérelem elbírálója is csökkentheti a
bírság mértékét, függetlenül attól, hogy azt az adózó kifejezetten nem
kérte. A szankciók mértékének mérséklésére irányuló kérelmet az adózó
jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti
intézkedés iránti kérelmében is előterjesztheti. Ennek megfelelően a
fellebbezési határidon belül érkező ilyen jellegű kérelmeket
fellebbezésként, a határidőn túl érkezett beadványokat felügyeleti
intézkedés iránti kérelemként kell kezelni. (Értelemszeruen - a törvényes
feltételek megléte esetén - az adóhatóság élhet a saját hatáskörben való
határozatmódosítás eszközével is.)
|
|