ADÓÜGYEIBEN FELVÉRTEZZÜK
  
		 | 
		 
		 | 
		
		 
	 	 | 
	  	 
		  
ÁFA
  
Számlák Gépi számlázás esetén milyen dokumentációval 
kell rendelkeznie a felhasználónak? 
A  24/1995. (XI. 22.) PM rendeletet módosító 8/1999. (III. 5.) PM rendelet 2. 
      §-a alapján gépi számlázás esetén a számla kibocsátójának rendelkeznie 
      kell: 
	   - a szoftverkészítő arra vonatkozó írásos nyilatkozatával, mely 
      szerint a program megfelel a  vonatkozó jogszabályi előírásoknak. 
       -a programozó által készített felhasználói kézikönyvvel, mely 
      tartalmazza a számlák kiállításának  módját, az eredeti és másolati 
      számlapéldányok kezelésének rendjét, a sorszámozás rendjét, a 
       számlamásolatok készítésének módját, a helyesbítések, stornírozások 
      lehetőségét, végrehajtását.  Figyelem, az adóhatóság helyszini 
      ellenőrzés során akár próbaszámlák készítésével is jogosult ellenőrizni, 
      hogy a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. § (5) bekezdés b) pontjában, 
      illetve a számviteli törvény 84-87. §-aiban eloírtaknak megfelel-e a 
      vizsgált program.  (1999/116. APEH iránymutatás) 
	  
 A számítógéppel eloállított bizonylatok adattartalma I.  
      A 
      pénzügyminiszter 24/1995. (XI. 22.) PM rendelete 1. § (5) bekezdés b) 
      pontja szerint a számítógéppel eloállított bizonylat abban az esetben 
      alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha a gépi program kihagyás vagy 
      ismétlés nélkül biztosítja a sorszámozást és a másolatok alapján a 
      hiánytalan elszámolást. (1999/151. APEH iránymutatás) 
	  
      A 
      számítógéppel előállított bizonylatok adattartalma II.  
      Az 1999/151. számú iránymutatás végrehajtására ad lehetséges 
      megvalósítási módokat a PM rendelet 1. § (6) bekezdés módosított b) 
      pontjának hatálybalépését megelozo időpontig. [Ez az időpont ezen 
      iránymutatás kéziratának leadásakor hatályos rendelkezés, a 34/1999. (XII. 
      26.) PM rendelet 6. §-a szerint január 1-je, amely a rendelet tervezett 
      módosítása következtében várhatóan 2000. május 1-je lesz.] Az alábbiakban 
      leírtak nem minősülnek kizárólagos megoldásnak, ezért a javasolt 
      példánysorszámozás ezen időpontig nem követelhető meg kötelező jelleggel, 
      azonban az iránymutatás olyan megoldást javasol, amelyet az adóhatóság az 
      ellenőrzések során mindenképpen elfogadhatónak tart.  A PM rendelet 
      módosítását követően ezen iránymutatásban foglaltak nemcsak egyik 
      lehetséges megoldásnak tekintendőek, hanem az egyedül lehetséges 
      megoldásként kötelezően alkalmazandóak.  Amennyiben az adózó a számlázó 
      programja által, vagy belső szabályozásában lefektetett egyéb módon hitelt 
      érdemlően eleget tud tenni a PM rendeletnek a számítógéppel előállított 
      számlák másolatokkal való hiánytalan elszámolási kötelezettségével 
      kapcsolatos előírásának, akkor az adóhatóság ezt a módosító rendelet 
      hatálybalépéséig elfogadja.  Az 1999/151.sz.iránymutatásban írt a 
      feltételnek azon számítógéppel előállított számlák esetében kell 
      teljesülni, amelyeknél a nyomtatás technikája révén a számla eredeti 
      példánya nem különböztethető meg a másolati példányoktól (pl. 
      lézernyomtatóval történő előállítás során).  A többpéldányos, 
      nyomdailag előnyomott leporelló nyomtatványon, számítógéppel kitöltött 
      számlán értelemszeruen nem kell a gépi programnak biztosítania a példányok 
      sorszámozását, hiszen azok már eleve tartalmazzák az egyes példányok 
      nyomdai úton történő sorszámozását, így ezen számlák nem is minősülnek 
      számítógéppel előállított számlának.  Ha a számlakészítő program a 
      számlát nem több példányos papírra készíti, hanem az összes példány egymás 
      után történő nyomtatásával, akkor egyértelmű követelmény (mind az ismétlés 
      nélküli sorszámozás, mind az eredeti példánynak a másolattól való 
      egyértelmű megkülönböztetése érdekében), hogy a gépi programnak kell 
      biztosítania - hasonlóan a számlasorszámhoz - a példányok sorszámozását. 
      Nem teljesülhet a hiánytalan elszámolási kötelezettség akkor, ha az 
      eredeti példány nem különböztetheto meg, és azt sem lehet megállapítani, 
      hogy a szóban forgó számla hány példányban készült.  Amennyiben a 
      nyomtatás során a számla alakilag hibás, beszorul a papír a nyomtatóban, 
      vagy a szöveg nem olvasható stb. akkor sem engedheto meg, hogy az eredeti 
      példányt még egyszer - ismételt előállítással - kinyomtassák.  Ezen 
      probléma megoldására más technikai megoldást kell a programkészítonek 
      választania (pl. a hibás nyomtatvány stornírozása, új előállítása más 
      sorszámmal), amelynek leírását a programdokumentációban részletesen 
      ismertetnie kell.  Fentiek alapján csak abban az esetben nem 
      biztosítható a számlák gépi program által történő példány sorszámozása, 
      amikor azokat több példányos, előnyomás nélküli leporellón készíti el a 
      számítógépes program. Ezen számlák esetében a számlán azt kell feltüntetni 
      (értelemszerűen valamennyi példányon jól láthatóan), hogy a számla hány 
      példányban készült.  A 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet módosítására 
      kiadott 34/1999. (XII. 26.) PM rendelet hatálybalépésétől azonban, annak 
      1. § (6) bekezdés b) pontjában megfogalmazottak szerint a másolatokkal 
      való hiánytalan elszámolás teljesüléséhez a számla összes példányának 
      egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetében a gépi programnak 
      biztosítania kell a példányok sorszámozását, több példányos összeszerelt, 
      előnyomás nélküli számla esetén pedig fel kell tüntetnie azt, hogy a 
      számla hány példányban készült. (2000/19. APEH iránymutatás) 
 
	  
      A 
      számla 2000. július 1-jétol érvényes kötelezo adattartalmáról 
      
      A 
      számla kötelező adattartalmát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi 
      LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. pontjai határozzák meg.  A 
      számla kötelező adatai az Áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. 
      pontjai szerint:  Számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely 
      olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:  a) a 
      számla sorszáma;  b) a számla kibocsátójának neve, címe és 
      adóigazgatási azonosító száma;  c) a vevő neve és címe;  d) a 
      teljesítés idopontja;  e) a számla kibocsátásának kelte;  f) a 
      fizetés módja és határideje;  g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, 
      valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti 
      hivatkozás beazonosításához;  h) a termék (szolgáltatás) mennyiségi 
      egysége és mennyisége;  i) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított 
      egységára;  j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke 
      tételenként és összesen;  k) a felszámított adó százalékos mértéke; 
       l) az áthárított adó összege tételenként és összesen;  m) a termék 
      (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és 
      összesen;  n) a számla végösszege.  Egyszerűsített számla: 
      adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely 
      legalább a következő adatokat tartalmazza:  a) a számla sorszáma; 
       b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító 
      száma;  c) a vevő neve és címe;  d) a számla kibocsátásának kelte; 
       e) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, 
      amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás 
      beazonosításához;  f) a termék (szolgáltatás) mennyiségi egysége és 
      mennyisége;  g) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított 
      egységára;  h) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított 
      ellenértéke tételenként és összesen;  i) a 44. § (2) bekezdésében 
      meghatározott százalékérték.  Az Áfa-törvény 44. § (1) bekezdése a 
      törvény 13. §-ában megfogalmazott követelményeken túl a számla és az 
      egyszerűsített számla esetében is további előírást tartalmaz, mely szerint 
      a tételenkénti és összesen adatok mellett az adómérték szerinti 
      részletezésben is fel kell tüntetni az adó alapját és összegét.  (PM 
      Forgalmi adó főosztály 7169/1/1999. - APEH Adónemek főosztálya 1222910166; 
      AEÉ 2000/7. 2000/85. APEH iránymutatás, Áfa-törvény 13. §)) 
  
	  Levonási jog 
	  Az áfa-levonási jog érvényesítése a gazdasági tevékenységen kívüli 
beszerzéseket is tartalmazó számla alapján 
Ha a beszerzési számlán egyaránt szerepel a 
      vállalkozási tevékenységhez szükséges és attól független beszerzés, akkor 
      sincs akadálya a gazdasági tevékenységhez beszerzett termékhez kapcsolódó 
      előzetesen felszámított áfa levonásának, függetlenül attól, hogy a számlán 
      gazdasági tevékenység körében nem hasznosított egyéb termékek is 
      szerepelnek.  Az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) 32. §, illetve 
      33. §-ának rendelkezéseiből következoen ugyanis az adólevonási jog 
      meglétét termékértékesítésenként és szolgáltatásonként külön szükséges 
      vizsgálni, e minősítést nem a számlán szereplő összes tételt egy 
      egységként kezelve kell elvégezni. (1999/80. APEH iránymutatás) 
  
	  
	  Apporthoz kapcsolódó adólevonási jog 
      keletkezésének idopontja  
	  Apport esetén az adófizetési kötelezettség 
      keletkezésének időpontja az apport tényleges megvalósulásának időpontja 
      [Áfa-törvény 18. § (1) bekezdés], az adólevonási jog keletkezése pedig a 
      termékértékesítés teljesítéséről kibocsátott - apport esetén - számlát 
      helyettesítő okmányban a teljesítés idopőntjaként feltüntetett nap 
      [Áfa-törvény 36. § (1) bekezdés a) pontja]. A teljesítés napjának az a nap 
      tekintendő, amikortól az apportot átvevő adóalany tulajdonosként 
      rendelkezik az apport tárgya felett. (1999/99. APEH iránymutatás) 
	  
	  
	  
 
 
	   
	   
	   | 
	   
	   
	  
 |