Az itt található információk elavultak, kérem látógasson el új oldalunkra.
Adószakértő
Adószakértő Netpiac - online apróhirdetés Adóklub Adótanácsadó

ADÓÜGYEIBEN FELVÉRTEZZÜK

 

ÁFA

Számlák
Gépi számlázás esetén milyen dokumentációval kell rendelkeznie a felhasználónak?
A 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletet módosító 8/1999. (III. 5.) PM rendelet 2. §-a alapján gépi számlázás esetén a számla kibocsátójának rendelkeznie kell:
- a szoftverkészítő arra vonatkozó írásos nyilatkozatával, mely szerint a program megfelel a
vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
-a programozó által készített felhasználói kézikönyvvel, mely tartalmazza a számlák kiállításának
módját, az eredeti és másolati számlapéldányok kezelésének rendjét, a sorszámozás rendjét, a
számlamásolatok készítésének módját, a helyesbítések, stornírozások lehetőségét, végrehajtását.
Figyelem, az adóhatóság helyszini ellenőrzés során akár próbaszámlák készítésével is jogosult ellenőrizni, hogy a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. § (5) bekezdés b) pontjában, illetve a számviteli törvény 84-87. §-aiban eloírtaknak megfelel-e a vizsgált program.
(1999/116. APEH iránymutatás)

A számítógéppel eloállított bizonylatok adattartalma I.
A pénzügyminiszter 24/1995. (XI. 22.) PM rendelete 1. § (5) bekezdés b) pontja szerint a számítógéppel eloállított bizonylat abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha a gépi program kihagyás vagy ismétlés nélkül biztosítja a sorszámozást és a másolatok alapján a hiánytalan elszámolást. (1999/151. APEH iránymutatás)

A számítógéppel előállított bizonylatok adattartalma II.
Az 1999/151. számú iránymutatás végrehajtására ad lehetséges megvalósítási módokat a PM rendelet 1. § (6) bekezdés módosított b) pontjának hatálybalépését megelozo időpontig. [Ez az időpont ezen iránymutatás kéziratának leadásakor hatályos rendelkezés, a 34/1999. (XII. 26.) PM rendelet 6. §-a szerint január 1-je, amely a rendelet tervezett módosítása következtében várhatóan 2000. május 1-je lesz.] Az alábbiakban leírtak nem minősülnek kizárólagos megoldásnak, ezért a javasolt példánysorszámozás ezen időpontig nem követelhető meg kötelező jelleggel, azonban az iránymutatás olyan megoldást javasol, amelyet az adóhatóság az ellenőrzések során mindenképpen elfogadhatónak tart.
A PM rendelet módosítását követően ezen iránymutatásban foglaltak nemcsak egyik lehetséges megoldásnak tekintendőek, hanem az egyedül lehetséges megoldásként kötelezően alkalmazandóak.
Amennyiben az adózó a számlázó programja által, vagy belső szabályozásában lefektetett egyéb módon hitelt érdemlően eleget tud tenni a PM rendeletnek a számítógéppel előállított számlák másolatokkal való hiánytalan elszámolási kötelezettségével kapcsolatos előírásának, akkor az adóhatóság ezt a módosító rendelet hatálybalépéséig elfogadja.
Az 1999/151.sz.iránymutatásban írt a feltételnek azon számítógéppel előállított számlák esetében kell teljesülni, amelyeknél a nyomtatás technikája révén a számla eredeti példánya nem különböztethető meg a másolati példányoktól (pl. lézernyomtatóval történő előállítás során).
A többpéldányos, nyomdailag előnyomott leporelló nyomtatványon, számítógéppel kitöltött számlán értelemszeruen nem kell a gépi programnak biztosítania a példányok sorszámozását, hiszen azok már eleve tartalmazzák az egyes példányok nyomdai úton történő sorszámozását, így ezen számlák nem is minősülnek számítógéppel előállított számlának.
Ha a számlakészítő program a számlát nem több példányos papírra készíti, hanem az összes példány egymás után történő nyomtatásával, akkor egyértelmű követelmény (mind az ismétlés nélküli sorszámozás, mind az eredeti példánynak a másolattól való egyértelmű megkülönböztetése érdekében), hogy a gépi programnak kell biztosítania - hasonlóan a számlasorszámhoz - a példányok sorszámozását. Nem teljesülhet a hiánytalan elszámolási kötelezettség akkor, ha az eredeti példány nem különböztetheto meg, és azt sem lehet megállapítani, hogy a szóban forgó számla hány példányban készült.
Amennyiben a nyomtatás során a számla alakilag hibás, beszorul a papír a nyomtatóban, vagy a szöveg nem olvasható stb. akkor sem engedheto meg, hogy az eredeti példányt még egyszer - ismételt előállítással - kinyomtassák.
Ezen probléma megoldására más technikai megoldást kell a programkészítonek választania (pl. a hibás nyomtatvány stornírozása, új előállítása más sorszámmal), amelynek leírását a programdokumentációban részletesen ismertetnie kell.
Fentiek alapján csak abban az esetben nem biztosítható a számlák gépi program által történő példány sorszámozása, amikor azokat több példányos, előnyomás nélküli leporellón készíti el a számítógépes program. Ezen számlák esetében a számlán azt kell feltüntetni (értelemszerűen valamennyi példányon jól láthatóan), hogy a számla hány példányban készült.
A 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet módosítására kiadott 34/1999. (XII. 26.) PM rendelet hatálybalépésétől azonban, annak 1. § (6) bekezdés b) pontjában megfogalmazottak szerint a másolatokkal való hiánytalan elszámolás teljesüléséhez a számla összes példányának egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetében a gépi programnak biztosítania kell a példányok sorszámozását, több példányos összeszerelt, előnyomás nélküli számla esetén pedig fel kell tüntetnie azt, hogy a számla hány példányban készült. (2000/19. APEH iránymutatás)

A számla 2000. július 1-jétol érvényes kötelezo adattartalmáról A számla kötelező adattartalmát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. pontjai határozzák meg.
A számla kötelező adatai az Áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. pontjai szerint:
Számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma;
b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c) a vevő neve és címe;
d) a teljesítés idopontja;
e) a számla kibocsátásának kelte;
f) a fizetés módja és határideje;
g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
h) a termék (szolgáltatás) mennyiségi egysége és mennyisége;
i) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított egységára;
j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke tételenként és összesen;
k) a felszámított adó százalékos mértéke;
l) az áthárított adó összege tételenként és összesen;
m) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;
n) a számla végösszege.
Egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma;
b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c) a vevő neve és címe;
d) a számla kibocsátásának kelte;
e) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
f) a termék (szolgáltatás) mennyiségi egysége és mennyisége;
g) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított egységára;
h) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;
i) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték.
Az Áfa-törvény 44. § (1) bekezdése a törvény 13. §-ában megfogalmazott követelményeken túl a számla és az egyszerűsített számla esetében is további előírást tartalmaz, mely szerint a tételenkénti és összesen adatok mellett az adómérték szerinti részletezésben is fel kell tüntetni az adó alapját és összegét.
(PM Forgalmi adó főosztály 7169/1/1999. - APEH Adónemek főosztálya 1222910166; AEÉ 2000/7. 2000/85. APEH iránymutatás, Áfa-törvény 13. §))

Levonási jog
Az áfa-levonási jog érvényesítése a gazdasági tevékenységen kívüli beszerzéseket is tartalmazó számla alapján
Ha a beszerzési számlán egyaránt szerepel a vállalkozási tevékenységhez szükséges és attól független beszerzés, akkor sincs akadálya a gazdasági tevékenységhez beszerzett termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa levonásának, függetlenül attól, hogy a számlán gazdasági tevékenység körében nem hasznosított egyéb termékek is szerepelnek.
Az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) 32. §, illetve 33. §-ának rendelkezéseiből következoen ugyanis az adólevonási jog meglétét termékértékesítésenként és szolgáltatásonként külön szükséges vizsgálni, e minősítést nem a számlán szereplő összes tételt egy egységként kezelve kell elvégezni. (1999/80. APEH iránymutatás)

Apporthoz kapcsolódó adólevonási jog keletkezésének idopontja
Apport esetén az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az apport tényleges megvalósulásának időpontja [Áfa-törvény 18. § (1) bekezdés], az adólevonási jog keletkezése pedig a termékértékesítés teljesítéséről kibocsátott - apport esetén - számlát helyettesítő okmányban a teljesítés idopőntjaként feltüntetett nap [Áfa-törvény 36. § (1) bekezdés a) pontja]. A teljesítés napjának az a nap tekintendő, amikortól az apportot átvevő adóalany tulajdonosként rendelkezik az apport tárgya felett. (1999/99. APEH iránymutatás)